Fine art fotózás azaz a FAP (Fine Art Photography) A szép és képzőművészeti fotográfia kifejezés áll talán a legközelebben a meghatáráozásához. 

A fine art fotózás célja a mesteri kivitelezés a fényképek és fényképezés tökéletes megvalósítása. A definíciót még a fototippes srácokkal 2007 környékén próbáltuk emberi nyelvre egyszerűsíteni és meghatározni Sefi szerint:

„ A fine art fotózás olyan képek készítése, amit te magad is a falra tennél ”

Szeretettel tekintek vissza a múltba ahol nagy hatással volt rám a fine art fotózás stílusa, főleg abban az időben amikor elkezdtem a fényképezést. Amatőr fotósként szerettem elmélyülten képeket készíteni a saját elvárásaim szerint. Talán azért is találkozik az amatőr először a stílussal mert a statikus tájkép készítéssel mindenki találkozik aki fotózott. Olyannyira magával ragadt a stílus, hogy lelkesen tanulmányoztam a műfaj legnagyobbjainak a képeit és írásait is. Így megismerkedtem azokkal a nevekkel, akikre érdemes odafigyelni és meghatározzák a fine art stílust mint például: Ansel Adams, Alain Briot az újabbak közül Michael Reichmann vagy Daniel Bergmann.

Ansel Adams-The Tetons and the Snake River

Ansel Adams-The Tetons and the Snake River

A fotós társadalomban sokan felosztották az idővonalat az Adams előtt és Adams utáni korszakra. Előtte nem tekintették művészetnek a fotót. Hiszen a fényképezés művészetté avanzsálásában Adamsnak a mai napig vitathatatlan érdemei vannak. Természetesen hasonló egyéb nem fine art ágak alkotói mint az általam kedvelt André Kertész is sokat tett azért,hogy művészetté váljon a fotó, csak egészen máshogy. Adams a “valóság ragyogó költészete” néven emlegeti. Az általa képviselt tiszta fotográfia manipulálás mentes. Megalkuvás nélküli, nagygépes végletekig átgondolt fotográfia. Néhány könyvében esszéket ír, melyben kitér nemcsak a technikai részletekre, hanem a gondalatokra is amik elvezetnek a képhez. Elmélkedéseket tartalmaz arról, hogy mitől is lesz egy tájkép művészi alkotás és hogyan válik a fénykép önmagáért beszélő alkotássá. Még ha nem is vagyunk gyakorlott fotósok a könyvet olvasva útmutatót kapunk hogy új módon szemléljük és tapasztaljuk meg a körülöttünk lévő világot.

Fine art fotózás

Fine art fotózást a legközelebb talán Alain Briot hozta számomra. Ő kitűnő író is. Az esztétika és fotográfia esszé sorozatának fordítását a közvetítéssel és némi lektorálással Debreczeni Marcsi kitűnő fordító munkájával készült. 

Annyi inspirációt tudtam meríteni a sok írásból, hogy végült jómagam is megpróbálkoztam a FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique) fotóművészi diplomák megszerzésével. Akkor még nagy részük print formában került kiküldésre a pályázatoknak, melyeken bárki indulhatott és indulhat ma is. Több lépcsőben, sok év alatt  el is jutottam a EFIAP/s szintig. Ez remekül kihagyezte a szépérzékemet azóta már több nemzetközi FIAP patronált fotó pályázaton zsűrizetem is. 

 

A teljes Briot esszé sorozatot itt találhatod (hidd el megéri ha érdekel a téma) : 

http://fototipp.hu/briot Egy kis részlet a műből:

Sziszifuszinak tűnő feladatom során azonban megértettem, hogy a téma sokkal komplexebb. Hogy miért? Három fő oka van:

Egyrészt annak a definiálása, hogy mit jelent művésznek lenni, nem egyszerű. A művészek eleve nehezen kategorizálhatók, sőt, gyakran semmilyen “skatulyába” nem illeszthetők. Ebből fakadóan enyhén szólva problematikus meghatározni, hogy mi is az a művész. Létezhet annyi különböző definíció, ahány művész! Megállapíthatunk néhány közös jellemzőt, vagy meghatározhatjuk, ezek a jellegzetességek hogyan valósulnak meg a saját életünkben, de mindenki eltérő fontossági sorrendet állíthat fel magában. Ez függhet az egyedi helyzetünktől, személyiségünktől, tapasztalatainktól. Aki egész életében művész volt, nem úgy éli meg a dolgot, mint aki “menet közben” jön rá, hogy művész lehet belőle. Végeredményben minden művész külön egyéniség, és mind másképp látja, mit jelent művésznek lenni.

Másrészt nem lehetsz művész részmunkaidőben. Sokkal inkább hivatás, életstílus ez. Többé-kevésbé bárki elsajátíthatja a fotós látásmódot, a megtartandó képek kiválasztásának módszereit, a portfólió-összeállítást, vagy kialakíthatja a stílusát – csupán néhány aspektusát említve a fotográfia művészeti formaként történő űzésének, de művésznek lenni, vagyis inkább azzá válni nem csupán hirtelen elhatározás kérdése, nagyfokú elkötelezettség kell hozzá!

Harmadrészt, nem volt világos előttem, milyen nehéz lesz megfogalmazni, mi is az, amit nap mint nap csinálok. Most már tudom, hogy ösztönösen végezni valamit és pontosan körülírni azt két külön dolog. Az esszé megírása során arra is rájöttem, lehetséges művésznek lenni anélkül is, hogy definiálni tudnánk a fogalmát.

 

Érdekes lehet még: Fotózás nekem így alakult